Alfa – Omega emlékmű: Református temető

Az Alfa – Omega emlékmű gondolata az Alapítvány egyik tagjának fejében született meg, aki reformátusként egyébként is szívén viseli a temető sorsát.

Az alapgondolathoz hozzájárult az is, hogy a református temetőhöz vezető út mellett egy 1848-as elhagyatott sírkövet találtak a terület növényzetének rendbetételekor. Ezt követően próbálták felkutatni, élnek-e rokonai, leszármazottai a faluban az 1848-ban örök nyugalomba helyezett asszonynak, valamint régi sírkövek tudatos keresésébe kezdtek, melynek eredményeképp több olyan 100-150 éves sírkövet találtak, amiket az évtizedek folyamán a föld eltemetett, a növényzet ellepett, a hozzátartozók ismeretlenek.

Mivel a temető környezetének rendezése folyamatban volt már, megszületett a gondolat, hogy e régi sírkövek kerüljenek egy szép környezetbe, ahol az elhunytak emléke továbbra is kegyelettel megőrizhető. Az alfa és az omega, melyeknek alakját kövekből építették fel, az élet kezdetét és végét jelképezi. Az omega köríve mentén helyezkednek el az említett sírkövek, körülöttük pedig színes virágok százai pompáznak. Az emlékmű közepén egy márványkő áll a Petőfi Sándor Nemzeti dalának néhány sorát idézve:

"Hol sirjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket."

Az Alfa – Omega emlékművet 2006. november 1-jén szentelték fel és adták át a református egyház híveinek, azzal a kéréssel, hogy vegyék birtokba az építményt, gondoskodjanak róla, azzal az érzéssel tekintsenek rá, hogy aki megszületett, az az életét őseinek köszönheti, akiket megillet az örök kegyelet és emlékezés.